Johannes Geis 1993. augusztus 17-én született Schweinfurtban, jelenleg a Schalke 04 kölcsönjátékosaként a spanyol élvonalbeli FC Sevilla középpályása.
2008 óta végigjárta a német utánpótlás-válogatottakat, de a nagyválogatott már nem jött össze neki, s valószínűleg nem is fog. Első profiszerződését 2011 januárjában a Greuther Fürthnél írta alá, legjobb időszaka 2013 és 2015-ben a Mainz csapatánál volt.
Christian Heidel menedzser vitte is magával a Mainzból a Schalkéhoz, ott azonban Geisnek nem sikerült a nagy áttörés. Az előző csapatánál megszokott hosszú, mégis rendre pontos indítások éppúgy elmaradoztak, mint a védjegyévé vált szabadrúgásgólok. A jobbára a pálya közepén, védekező középpályásként mozgó Geis a királykékeknél egyre több kritikát kapott elég nyilvánvaló és látványos lassúsága miatt, s a nyáron érkezett új edző, Domenico Tedesco nem is tartott rá igényt.
Spanyolországba adták kölcsön, meglepetésre az elmúlt fél évtizedben az Európa Ligát szinte uraló, idén BL-induló Sevillához. Ott eleinte körön kívül volt, jobb esetben csereembernek számított. Az elmúlt hetekben azonban változott a helyzet, zsinórban háromszor volt kezdő, s a Sevilla meg is nyerte ezeket a meccseket.
Benni Hofmann-nak a Kicker 2017. december 14-ei számában megjelent interjújában Geis elsősorban a Spanyolországban eltöltött első hónapjait elemzi.

Újabban szinte mindig pályán van a Sevillában. Hogy érzi, elmondható, hogy mostanra érkezett meg igazából Spanyolországba?
- Mindenképpen. Kellett egy kis idő az akklimatizációhoz: új az ország, új a nyelv. Ráadásul a Sevilla nagy csapat, sok remek játékossal. Hogy közéjük bekerülj, elsősorban komoly edzésmunka szükséges. Annak viszont örülök, hogy amikor megkaptam az esélyt, élni tudtam vele.

Amíg ez nem sikerült, nem gondolkodott néha azon, hogy talán mégsem Sevilla volt a helyes választás?
- Nem, mert tisztában voltam vele: az indulásnál a sorban nekem igen hátul van a helyem, hiszen előtte nagyon keveset játszottam a Schalkéban. Az új benyomások, a Bajnokok Ligája légköre - még ha azt eleinte itt csak a tribünről élvezhettem is - azonban könnyen magukkal ragadnak, s már nem is foglalkozol ilyen kérdésekkel. Ráadásul ha a Sevilla hív, az különleges esemény, ez a klub rendszeresen ott szerepel az európai klubfutball élvonalában.

Spanyolországban belső védőt játszik...
- A játék felépítése itt egészen más, mint amihez Németországban hozzászoktam. A Sevilla sok rövid átadással, illetve keresztpasszokkal dolgozik, ami nekem nagyon fekszik. A spanyoloknál minden csapatban játszik egy-két elképesztően jó képességű csatár vagy szélső, ezért különösen fontos, hogy összehangoltan, jól működjön ellenük a védekezés. Persze, hogy szükségem volt nekem is egy kis átprogramozásra az új pozícióhoz, de elsősorban annak örültem, hogy végre újra kezdőember lehettem.

Ami a jövőjét illeti, hosszabb távon is ez lehet az új szerepköre?
- Ha az edző belső védőként szavaz nekem bizalmat, akkor azt fogok játszani. Én azonban úgy vélem, a képességeim "hatosként", azaz a védelem előtt játszó középpályásként válhatnának a legnagyobb hasznára az éppen aktuális csapatomnak.

Jobban érzi magát egy olyan ligában, ahol nagyobb szerepe van a labdabirtoklásnak?
- Igen, nekem ez jobban bejön. Sevillában tudatosan igyekszünk minél többet birtokolni a labdát. Edzéseken is főleg labdás gyakorlatok vannak: sok pozíciós és passzjáték, négy a négy elleni futball. Spanyolországban jellemző, hogy ez a tréningek lényege.

Nyári csapatváltása meglehetősen későn következett be. Mire gondolt közben?
- Nekem az volt a fontos, hogy a határaimat lehetőleg felfelé tudjam tovább feszegetni, vagyis ha váltok, az előrelépés legyen. Biztos sokan gondolták: aha, a Schalkénál nem játszott, erre most egy BL-csapat, a Sevilla akarja leigazolni, na ne már... Én azonban Gelsenkirchenben is tökéletesen tisztában voltam a képességeimmel. Ezért meg kellett lépnem ezt a váltást, egy próbát mindenképpen megért. Ha nem megyek bele, három-négy év múlva egészen biztosan nagyon bántam volna...

A Real Madridtól nemrég 5-0-ás vereséget szenvedtek. Ez így normális, vagy pedig elszalasztottak egy komoly sanszot? Hiszen a tabellán végülis egymás sarkában vannak...
- Madridban ki lehet kapni. Azonos pontszámmal indultunk neki annak a meccsnek, a pontszerzés járt ott is a fejünkben, hiszen azért mi sem vagyunk egy kiscsapat. Balszerencsésen alakult számunkra a mérkőzés, a Real elkapta a fonalat, abban az esetben pedig a Bernabéuban már igen nehéz dolgod van Ronaldo és a többi sztár ellen. Sajnos el is kapott bennünket a gépszíj. Ennek ellenére a szezon a terveink szerint halad, csak három pont a hátrányunk a Bajnokok Ligája-indulást érő helytől.

A Sevilla évek óta a legnagyobbak közt is le tudja tenni a névjegyét. Miben áll ennek a klubnak a kisugárzása?
- Ez a város egyszerűen futballőrült. Miután aláírtam a szerződésemet, este a helyiek már fel is ismertek a vacsoránál. A sevillai mentalitás abban áll, hogy ugyan kisebbek vagyunk a Barcánál vagy a Realnál, ellenben soha nem adjuk fel. Különleges a csapat, a szurkolók és a város egysége.

A Bajnokok Ligájában a Liverpool ellen, egy emlékezetes meccsen debütált a Sevillában: 0-3-ról lett 3-3-as döntetlen a vége. Karrierje eddigi legbolondabb élménye?
- Az talán inkább az első gólom volt a profik között, ami éppen a Fürth mindig legfontosabb mérkőzésén, a Nürnberg elleni derbin jött össze. A BL azonban persze más szint, ha innen nézzük, akkor igen, ez a Liverpool-meccs volt az eddigi csúcspont. A stadion légköre, a drukkerek - ezt biztos soha nem fogom elfelejteni.

Mindebbe robbant be a szomorú hír, hogy edzőjük, Eduardo Berizzo prosztatarákban szenved...
- Erről már korábban is tudtunk. Az öltözőben sohasem volt téma a betegsége, ennek ellenére megesküdtünk, hogy mindent megteszünk az edzőnkért, érte is harcolunk.

Egy ilyen hír napvilágra kerülése megváltoztatja a futballhoz való hozzáállást?
- Természetesen. A foci nagyon eredményorientált sportág. Ha valami nem működik, az ítélet elég gyorsan megszületik. Ebben a helyzetben azonban elmondható: van annál rosszabb, mintha mondjuk 3-0-ás hátrányban vagyunk egy mérkőzésen... Megmutatja, hogy vannak azért fontosabb dolgok is a futballnál. Nekünk a hobbink a munkánk, az a dolgunk, hogy a pályán produkáljunk. Az egészség azonban végül mégis mindennél fontosabb.

Az ehhez hasonló szomorú történetek össze tudnak rántani, egységgé tudnak kovácsolni egy csapatot?
- Igen, az elszántságunk csak fokozódik a következő mérkőzéseinken, amiket az edzőnk kénytelen lesz kihagyni. Eduardo kívánságait szeretnénk teljesíteni: továbbjutni a Bajnokok Ligájában, s ottmaradni a bajnokság élcsoportjában. Már korábban is egységes társaság voltunk, most még inkább azok vagyunk. Ez éppúgy igaz a játékosokra, mint a gyúróra, az edzőre, vagy éppen a pályaedzőre.

A BL-ben a Manchester United vár a Sevillára. Álomsorsolás?
- Manchester, a jó öreg Old Trafford, mindenképpen álomsorsolásnak mondható. A kieséses szakaszban amúgy is mindenki ellen nehéz már, nincs könnyű ellenfél. Angliában jó eredményt kell elérnünk, aztán a hazai visszavágón minden megtörténhet. Fantasztikus, magával ragadó, de nehéz mérkőzések lesznek.

Mi a véleménye a Schalke idei szezonjáról?
- Ha csak lehet, nézem a meccseiket, s örömmel tölt el a csapat fejlődése. Jó úton járnak, az edzőjük is.

Hosszabb távon Sevillában szeretne maradni, vagy mégiscsak inkább a Schalkénál szeretne majd bizonyítani?
- Ha a Sevillánál elégedettek velem és számítanak rám, miért ne maradnék? A fejlődésem, a karrierem szempontjából a Schalke egy fontos lépcsőfok volt, sokat tanultam ott, még ha személyesen nekem nem is futott a szekér a végén. A végleges válasszal azonban még várnék a kérdésére: igen hosszú még ez a szezon.